Báthori Csaba: Nariekanka III. (Sirató III. in Slovak)

Esterházy Péter halálára

Te távozol, de születik a szellem,
nem kéri már soha többé a testet –
szomorúan, de szüntelen szeretnek
árva földi árnyak lélek-szegetten.

Mert már semmi vagy, véged nincs, határod,
s mert sehol se vagy, mindenütt vagy –
örök létet lélegzenek a holtak
s felfele kémlelnek mint a virágok.

Most karmol még a fény a szemfödéllel,
de halál nem halál az évek útján
s ami oszlik, egészen sosem ég el.

Ki egyszer törlesztett a másvilágnak,
ezerszer ura lett a változásnak
s megvált egy létet ezer újjászületéssel.

Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Ty sa poberáš, ale duch sa rodí,
telo si už jakživ neoroduje,
stále ťa milujú - ducha-zohnute -
pusté zemské tiene, ráz slzu roní.

Nemáš konca hraníc, veď už ničím si,
lebo si predsa všade, ale nikde, –
bezduchí dýchajú odveké bytie
a dohora hľadia ako kvetiny.

Diaľ svetlo teraz mihalnicou škohlí,
lež smrť na ceste rokov smrťou nie je
a čo sa delí, plne nikdy nezhorí.

Kto už raz druhému svetu splátcom je,
bytie tisícmi obrodami spasí,
vrchnosť tisíc metamorfóz daruje.