Báthori Csaba: Nariekanka I. (Sirató I. in Slovak)

Esterházy Péter halálára

Egészen elmentél, egészen itt maradtál.
Nem hiányzik itt, csak a szabad ember.
Madár és lélek mind alacsonyan száll,
szűkebb utakon nem kíséri angyal.

Hiába a szív, hangtalan a mámor.
Hány mérget szívtam már a hallgatásból!
Jaj, a magasság mindig idegenség,
nélküled véges-üresek az esték.

Magunk fogyunk el, noha ő hiányzik,
mert aki eltűnt, másképpen világít –
hirtelen terem mindenütt hazája.

Aki itt lenn dalolt, az úgy marad fenn:
örökre feltűnik a végtelenben
hogy élő s halott egyszerre megtalálja.

Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Odišiel si a zostal si tu celkom.
Nechýba tu nikto, len voľný človek.
Vták i duch všetci majú nízky dolet,
nevodí ich anjel pri kroku tesnom.

Bezhlasný ošiaľ, súcno srdca márne.
Z mlčania koľko jedu som nasal!
Joj, stupeň by bez cudzoty nejasal.
bez teba sú noci prchavo-prázdne.

Minieme sa sami, hoci on chýba,
lebo kto sa stratil, inakšie žiari –
zrazu sa mu zjaví otčina všade.

Ten, kto tu dole nôtil, udrží sa:
v nekonečne sa na veky zjaví,
aby ho živý, mŕtvy zazrel náhle.