Bárd Oszkár: A jóság titka

Nem elég még önmagában a jóság,

most meg kel tudni mutatni is azt,

de ez a gesztus messze van a jótól:

sokszor megállit, sokszor megriaszt.

Titka van ennek; meg hogyan tanuljam?

az én jóságom állóviz, tavi:

kristálytiszta, de hullámot nem küldöz,

nem tudom kincsét átkiáltani.

Baj kell legyen a jóságom körül még:

az igaz jók sem adnak: árad az,

szégyenülten fut el a szent varázstól

a közönyösség, az érdek s a dac.

A bibliai angyalt várja lelkem,

ki szárnyával, mely legendás-fehér,

a holt vizet oly élővé borzolja,

hogy hulláma a végtelenbe ér.