Fuldokló hajóroncs,
s az eleven víz érzi vonaglását.
A kikötő Kübelé púpos papja, őrjöngve böki tökébe a fakardot,
furcsán gyűrődő, műszálas függönyként lebeg tucatnyi szirén.
A tisztátalanságukat őrzők: szentek.
Aki tisztul, zsarnokká válik.
Az egyensúly, a rend csak illúzió,
a kötéltáncos könnyű léptei előrevetítik szégyenletes zuhanását.
Ahogy a csökött faun,
R 0L 0 R
0B v F 0
L v A v L
0 B v.p 0
R 0L 0 R
akit már-már szőröstől-bőröstől elnyel a nyálkás, cuppogó pina,
próbálna a Föld seggébe kapaszkodni,
ám a hús puha, kihűlt, ellepték a burjánzó hullafoltok.
Összedől, szakad, mállik a megismert.
(Rozsda és penész lepi. Doh- és dögszagú.) A Bástya,
a játékos szándékától függetlenül, elindul a táblán.
S a karó is a kitágult lyukban végzi…
