Arany János: Valge Panni (Szőke Panni in Estonian)

Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója
Mind fölment már viganóra.

De az apja mégse' bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.

Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár meg el se csapja.

Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben a leánya.

Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.

Mi lelt téged szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?

Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.

Panni nem szól, görnyedve űl,
Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.

Valge Panni istub jõude,
varsti uhkelt lendu tõuseb;
isa põld ja härjavärsid
kõik vigaano peale läksid.

Mure veel ei murra taati:
laps on preili poolest saati,
vana ise särab õnnest,
saanud lahti orjapõlvest.

Pole lõikust, pole kündi,
ainult hoia vakka-tündrit:
mõisnik annab kõik, mis vaja,
opman minema ei aja.

Valge Panni sõidab Pesti,
kõrges majas elab hästi;
näe, mis mure murrab taati:
tütar sattus pansionaati!

Pansionaadis põli parim:
peened preilid, kaunitarid;
noorhärrad, husaarid kenad
käivad külas pidutsemas.

Mis on lahti, valge Panni?
Oled noor veel surma tarvis;
kuhu su kaks roosinuppu
pildilt kadusid nii ruttu?

Mis on lahti, kulla Panna?
Närbunud lill, käsi anna,
tule, viin su niidumaale,
hingekosutust sealt saame.

Panni vaikib, kössis, jõude,
kaltsudes, siis lendu tõuseb:
vii mind, isa, vii niidule,
õieehtes kalmistule.