Alföldi Géza: A halottakakért érdemes

Engem az emberek csaltak csak meg,

de sohasem a sírok!

- Letörlik égő, felfénylő szemem,

ha keservesen sírok.

Az emberek sötét gazemberek,

tiszták csak a holtak,

- Égi fényben felragyog a lelkem

ha vállamra hajolnak.

Csak az emberek hazudnak. Már csak a

holtaknak hiszek

A sírdombok tartják bennem ébren

az égig érő vak hitet.

Az emberekért bolondság küzdeni,

csak a halottakért érdemes.

A holtak védnek egyedül, hogy

a tenger szennyen kétségbe ess!

A múltat ők jelentik, ők, a jelen,

is az övék csupán,

ők a jövő, a hajnal fénye,

a rémísztő sötét után.

Ők adnak még erőt küzdeni,

Süppedő sírjuk kötelez

s véremben haláluk kínja, mint

az égő láva csörgedez.

S ha elhagyna mindenegy magyar,

áldj meg Uram, élükre állok,

s visszahódítom a halott fiúkkal,

a szennybe fúló Magyarországot!