Ady Endre: Legend of Saint Margaret (Szent Margit legendája in English)

Vallott nekem a Nyulak-szigete

Regék halk éjén. Ime, a titok:

Királyi atyja klastromba veté

Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.

Ájulva hullt egy durva szó miatt.

S robogtak a királyi udvaron

Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.

Nem vadbajszú, lármás, mokány nagyúr,

Dalos, törékeny, halk fiú legyen,

Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.

Már régen várt s megbénult szive.

Zúgott a vár, prüszkölő kún lovak

Hátán érkeztek hetyke magyarok.

Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,

Egy halk dalu és halk csókú legény.

És Jézusnak áldozák Margitot,

Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén

One night of ancient tales the Rabbit Island

Confessed to me its secret. This was it:

Her royal father cast into a cloister

The legendary maid, white Margaret.

A girl of dreams she was: a scream unuttered.

One uncouth word could lay her in a swoon.

This was a court where brutish shaggy warriors

Rumbled and tossed their beards midnight and noon.

Long years she waited for her western lover,

Not some mustached and hirsute warlord boor.

A soft boy he, melodious, delicate,

A girlish, vague, and tearful troubadour.

Long time she waited, and her heart stood spellbound.

The castle buzzed, and boastful Huns rode in

From battle on their whinnying Turkish horses.

He never came, her dream-quiet paladin.

He never walked here in the Danube-lands,

That lad of songs and kisses soft and shy;

To Jesus then they offered Margaret,

And on the Isle of Rabbits she would die.

Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner