Ady Endre: After a downpour in May (Májusi zápor után in English)

Nagymessziről ködölt a Bükk,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

S fáradt testemben hirtelen

Ott, a záporverte mezőn

Piros dalra gyujtott a vér,

Piros dalra gyujtott a vér.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

S csókolt minden az Ég alatt

S csókolt minden az Ég alatt.

Káprázó, városi szemem

Behúnyom ennyi csók előtt

Rebegőn és nyugtalanul

És halkan kérem az Urat:

»Áldd meg ezt a csókos mezőt,

Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

Itt is, ott is asszony-csapat

Kapál, hol majd élet terem.

(Óh, mégis-mégis élni jó.)

Erősek és fiatalok

S a lábuk térdig meztelen

S a lábuk térdig meztelen.

The mist rolled in from the Bükk range,

Plain steamed, the Ér had left its bed,

And in my body suddenly,

there on that downpour-beaten field,

Blood sang a fiery song in red,

Blood sang a fiery song in red.

The grass fair sizzled whilst it grew,

Light vocalised, Sun fires sent

Verdure jumped and Earth was booming,

Sky danced, earth danced and everything

Had kissed beneath the firmament,

Had kissed beneath the firmament.

My dazzled, townish eyes I close

Before all this which kisses yield.

Then haltingly, uneasily

And quietly I beg the Lord:

"Do come and bless this kissing field,

Do come and bless this kissing field."

Here and there the womenfolk are

At hoeing where growing will be.

(All said, it seems that life is good.)

They are all young, and they are strong,

And bare is their leg to the knee,

And bare is their leg to the knee.