Ady Endre: The lost rider (Az eltévedt lovas in English)
|
Az eltévedt lovas (Hungarian)Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott Ős sűrűből bozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az Ősz S fogyatkozott számú az ember: S a dombkerítéses sikon Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík Benőtteti hirtelen, újra Novemberes, ködös magát Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok, Csupa nyomások, csupa ősök, Csupa erdők és nádasok, Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas Vág neki új hináru utnak, De nincsen fény, nincs lámpa-láng És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk, Multat álmodván dideregve S a köd-bozótból kirohan Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani Hajdani, eltévedt lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.
1918
|
The lost rider (English)Lost and ancient, the horseman rides, Blind the trot of the horse’s feet, Of the forest that was, of the reeds that waved The fettered spirits start at their beat.
Where the trees of the silent past Brooded still in the chequered shade, On a sudden the shapes of a winter’s tale Leap to life in the listening glade.
Here dense and solemn the forest stands, Here the song of the years of old, Since the days of our forefathers, fighters sad, Lives in the deaf mist’s silent hold.
Spectral autumn is with us now, Men are few, and their numbers wane, In his cloak of eddying mist-wrack treads Grey November the hill-girt plain.
Suddenly, strangely the plain anew Clothes with rushes and woodlands green Its limbs of November, its limbs of fog And hides in the mist of the years that have been.
Only bloodshed and mystery, Footprints ancestral in ancient ways, Only the forest, only the reeds, Only the madmen of vanished days.
Lost and ancient the traveller rides, Through new grown brushwood upon his way, No light shines forth, and no lamp burns, Unseen the villages of today.
Villages unseen, shuddering, Dream of the past and dumbly sleep. From the mist and the forest, the ancient, the dark, The wolf, the bear and the great elk leap.
Lost and ancient, the horseman rides, Blind the trot of the horse’s feet, Of the forest that was, of the reeds that waved The fettered spirits start at their beat.
|
||||||
