Ady Endre: Der dichter der Heide Hortobágy (A Hortobágy poétája in German)

Kúnfajta, nagy szemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.

Großäugig; vom Kumanenschlag,
gequält von Traummelancholien,
Trieb er sein Vieh, nach der berühmten
Heide von Hortobágy zu ziehen.

Entrückt sah er wohl hundertmal
Das Abendrot ins Dunkel gleiten,
Doch wenn sein Herz erglüht war, kam ein
Kuh-Volk, es schmatzend abzuweiden.

Verzückt dacht er wohl tausendmal
Tod, Wein und Fraun in edlen Worten.
Ein heilger Sänger wäre er
In jedem andren Land geworden.

Doch da im Dreck er Kuh und Knechte
Hintrotten sah mit blödem Sinn,
Begrub er seine Lieder, fluchte
Oder er pfiff nur vor sich hin.