Acsai Roland: A chat with thrushes (Beszélgetés a rigókkal in English)

Lányom az erkélyen állt,
Mint egy fa legmagasabb
Ágán, és madár-alakú,
Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,
 
Bugyogott belőle a dal.
Néha megállt, és fülelni kezdett,
Hogy válaszolnak-e neki
A rigók. Amikor egyikük
 
Visszafütyült, a kivételes
Események izgatott arckifejezésével
Fordult felém: „Még sohasem
Beszélgettem a rigókkal!”
 
Tudtam, hogy tényleg kivételes
Dolog történt. Láttam, ahogy a dal
Indaként befutja, patakokként
Fut szét lábától. Egy rigótojás
 
Keringett körülötte, és énekelt,
Mint bolygópályáján a Föld.
A lányom a víz dalát fújta, a földét,
Saját szíve dalát. Még nem
 
Hallottam ilyen rigódalt.
Egyszerre énekelt benne minden rigó,
Egyszerre énekelt benne minden:
A feketerigó, a sárgarigó, az erdei
 
Rigó, a víz, a tűz, az agyag,
A bolygó és az ember.

My daughter stood on the balcony
As if it were the highest branch
Of a tree, and blew a clay whistle shaped
Like a bird. Water bubbled inside it,

A song came bubbling out from it.
At times she stopped and pricked her ears
To hear whether the thrushes
Would reply. Then as one of them

Whistled back, she turned to me
With the excited facial expression
That marks unusual events: "I never
Chatted with thrushes before!"

I knew that something exceptional
Had occurred. I saw the way the song
Covered her like vines and ran
From her feet like a brook. A thrush-egg

Circled round her and sang
As planet Earth does on its path.
My daughter blew the tune of water,
Of earth, the song of her own heart.

I never heard such a thrush song.
In it all thrushes sang at once
In it all things sang at once: the black thrush,
The yellow thrush, the thrushes of the woods,

The water, the fire and the clay,
The planet and mankind.