This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Nadányi Zoltán, Hungarian biography

Image of Nadányi Zoltán
Nadányi Zoltán

Biography

Nadányi Zoltán: 1892-ben született Feketegyörösön. Középiskoláit Nagyváradon végezte. Tanár szeretett volna lenni, de apja kívánságára jogi pályára ment. 1914-ben adott ki először kötetet. 1917-ben Nagyváradon újságíró, 1920-ban a fővárosba jön, a Pesti Napló munkatársa. Megélhetési nehézségek miatt családi birtokukra, Bakonszegre költözik. 1926-tól Bihar megye főlevéltárosaként Berettyóújfalun, 1944-től ismét Budapesten él. Itt hal meg 1955-ben. A modern magyar líra formai vívmányaival felvértezve nem a Nyugat szemléletét forradalmasította, hanem a századelő ízléséhez visszanyúlva találta meg saját arcát. Artisztikus, de a mélységek felett lebegő szerelmi anekdotája a heinei csattanó felé kanyarodik, és könnyedén játékos dalaiban érzékies idill és pajzánság egymással váltakozva csendül. Verszenéje – akár hangsúlyos dalformában, akár komolyabb jambusban szólal meg – a Nyugat előtti hagyományos hangszerelést követi, mondanivalóját ötletről ötletre haladva és elegáns rímeket pengetve fejti ki. Lírája intellektulizmustól és szabad képzelettől egyaránt idegen, de a forma ötvözésébe és az elbeszélés élesszemű rajzába gyakran feledkezik bele. Egy-egy ilyen verse igazi kismesteri remeklés. Érzelmi-gondolati és stiláris mértéktartása nemegyszer biedermeyer hatást kelt, ezt azonban szerencsésen egészíti ki friss benyomásokra éber impresszionizmusa, valóságfestése. Szabadabb gondolattársításainak, a költészet tágabb lélegzetvételének inkább leíró verseiben enged utat. Ilyenkor látomásainak szépsége sejtelmes szimbolizmussal telik meg (Ezüstkert, Szalmásszekerek). Húsz esztendős vidéki tapasztalatait egy Piripócsnak elnevezett alföldi falu-város mindennapjaiból vett élet- és jellemképekkel örökíti meg. A zuglap szerkesztő, a hervadó lány, a méltóságos úr, a vidéki gavallér és maga a várost hazudó falu torzképe Nadányi megfigyelő készségének, ábrázoló erejének és nem utolsósorban ironikus társadalomkritikájának bizonyítéka. A fasiszta háború kitörése után szatirikus vénája elapad, hogy helyet adjon a nyílt ellenállás költészetének. Ezután közvetlen hangon köszönti a felszabadulás után épülő új életet, és Hét falu kovácsa című verses színjátékában a népirealisztikus stílusnemben tesz kísérletet. Heinét, Mickiewiczet, Lermontovot, szovjet költőket tolmácsolt elmélyülten, kitűnő formaérzékkel.

(Editor of this page: P. T.)

Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap