This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Németh László, Hungarian biography

Image of Németh László
Németh László
(1901–1971)

Biography

1901. április 18-án született Nagybányán. Édesapja tanár. 1905-től Budapesten élnek. 1920-ban magyar–francia szakra iratkozik a bölcsészkarra, de 1921 tavaszán már orvostanhallgató. 1925 decemberében megnyeri a Nyugat novellapályázatát. Házasságot köt Démusz Ellával. Fogorvosként, majd iskolaorvosként praktizál.
1926-tól a Protestáns Szemle (Lelkes László álnéven is ír), a Nyugat, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon munkatársa. Főleg kritikákat ír az élő magyar és világirodalom egyes íróiról, műveiről. 1930-ban Baumgarten–díjas. 1931–32-ben a Nyugat kritikusa. 1932-ben szakít Babitscsal és a Nyugattal, s 1932 őszétől 1937 elejéig összesen 17 füzetben jelenteti meg az egymaga írta folyóiratát, a Tanút. 1934-ben részt vesz a Válasz című folyóirat megalapításában és szerkesztésében, számos írást közöl a lapban (Pörje Sándor álnéven is). Részt vesz a népi írók egy csoportja és Gömbös Gyula találkozóján. 1935 augusztusában romániai utazáson vesz részt; erről nagy hatású útinaplót is megjelentet. Regényeket, tanulmányokat, drámákat ír, és jelentős publicisztikai munkásságot is folytat.
1939 tavaszán a Kisebbségben című röpirata nagy vihart kavar. 1940-től a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe munkatársa és a Zilahy Lajos-féle Híd főmunkatársa. Hosszú tanulmányban támadja meg Szekfű Gyulát. A háborús évektől kezdve egyre jobban elszigetelődik a magyar szellemi progressziótól. Számos városban tart előadást, s 1941-től az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagba is ír. 1942-ben részt vesz a balatonszárszói és a lillafüredi találkozókon. 1943 augusztusában nagy hatású előadást tart a második balatonszárszói konferencián. A német megszállás, 1944 márciusa után bujdosni kényszerül.
1945-től előbb Békésen, majd Hódmezővásárhelyen él és dolgozik. Három évig tanít is a vásárhelyi gimnáziumban. 1946-tól folyamatossá válnak ellene a baloldali sajtótámadások. 1948 után is hosszabb időket tölt Hódmezővásárhelyen. Évekig fordításból él. 1952-ben – fordításaiért – József Attila–díjjal tüntetik ki. 1955 januárjában jelenik meg a Csillagban Galilei című drámája. 1956 november eleji újságcikkeiben kiáll a forradalom jogossága, illetőleg a szocializmus addigi pozitív eredményeinek a megvédése mellett.
1957-ben Kossuth–díjjal tüntetik ki. 1958-ban az MSZMP Központi Bizottsága – több „népi író” társával együtt – határozatban bélyegzi meg az 1945 előtti „nacionalista”, „kispolgári”, „harmadik utas” nézetei miatt. 1959-ben öthetes tanulmányutat tesz a Szovjetunióban. A hatvanas években egyre ismertebb lesz Nyugat-Európában is. Számos művét fordítják le kelet-európai nyelvekre is. Idehaza egymás után adják ki tanulmányköteteit, regényeit, színdarabjait. Úgyszólván állandóan műsoron van a magyar színházakban. 1965 áprilisában Bécsben Herder–díjat vehet át. Már évek óta legkedvesebb tartózkodási helye a kis Balaton-parti település, Sajkod. 1969-ben megkezdődik életmű-sorozatának kiadása. 70. születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapja. Országszerte ünneplik, a müncheni Látóhatár Németh László-számmal köszönti. Már évek óta súlyos beteg, nem ír többet. 1975. március 3-án hal meg Budapesten.

Az életrajzot írta MONOSTORI IMRE.



(forrás :: DIA)
Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap