Tadijanović, Dragutin: Kad mene više ne bude

Svakog dana sunce zapada. Doći će
Dan od kojeg će se znati: mene
Više nema.
Neće se ništa desiti što nije bilo
Za moga vijeka: mornari će
Ploviti morima, vjetrovi će hujati žalostivo
U granju, savijat će se dozrelo klasje k zemlji.
Voljet će se mladići i djevojke
Kao što se prije njih
Nikada nije volio nitko.
Ujesen, kad voće dozrijeva, kad se beru
Plodovi, prolazit će njih dvoje
Alejom ispred Sveučilišta; zatim će
Šetati pod kestenima na Griču
Držeći se za ruke, dugo, dugo,
Kao što se prije njih nitko
Nije držao nikada. Oni će sjesti na klupu
Starinski i spazit će oboje: na njima leži srebro mjesečine

(Kako je negda počivalo na tebi
I meni, u doba mlade ljubavi). Prije neg se poljube,
Djevojka će šapnuti sjajnom mjesecu: Sanjam li
Ili čitam pjesnika
Koji je pjevao o mojoj ljubavi?

Naponta eljön az alkony. Eljön
Az a nap is mikor végérvényessé válik: többé
Én sem vagyok.
Semmi se történik ami életemben
Nem történt volna: a tengerészek
Tengereken bolyonganak, az ágak között szomorúan
Fúj a szél, földre hajlik az érett kalász.
Úgy mint előttük soha
szeretik egymást
a legények és menyecskék.
Ősszel, mikor érik a gyümölcs és szedik
A termést, ők ketten elmennek
Az egyetem előtti sétányon; azután
Gricsen* a gesztenyesoron sétálnak
Egymás kezét fogva, hosszan, hosszan
Úgy mint előttük soha senki.
Öregesen ülnek a padra és
Mindketten észreveszik: holdezüsttel takartak

(Mint ahogyan egykor, mint ifjú szerelmesek
Mi voltunk). Mielőtt megcsókolnák egymást,
A lány a fényes holdnak súgja: Álmodok-e
Vagy egy költő
Szerelmemről írt versét olvasom?

*Grič: Zágráb óvárosrésze