Softić, Faiz: Vlašićki čoban

Omalen,
Ispred stada golema,
Jaše na magarcu
Skoro ko vojskovođa.
 
Magarac sijed i samar sijed.
Na samaru: vreća, sjekira i oklagije.
Poljem se iza njega
Vunena jegulja vije.
 
Vlašićki čoban
Poznaje ćud ovce svake
A hiljadu ih ima.
Deset gore, deset dolje –
tu je negdje, veli.
 
I jastuk i jorgan
Od vlašićkog neba
Preci mu skrojili.
Triput noću ustaje.
Triput mokri.
Triput potepa magarcu.
Triput se javi šarovu
sa druge strane stada.
 
Vlašićki čoban
Čizme rudare nosi.
Kad se sagne
Rudu da pogura
U butine mu udaraju.
Oči mu crvene od klekovog dima.
Sjeda za večeru, jede polako,
Ko da od nebesa uzima.

A hatalmas nyáj előtt
Alacsony ember,
Akár egy hadvezér,
Ül a szamáron.
 
Szürke a szamár és szürke a málha.
A málhában: szekerce, görgő és puttony.
Utána a mezőn
gyapjúcsík kanyarog.
 
A Vlašić-i pásztor
Minden bárány titkát ismeri,
pedig ezrével vannak.
Tíz ide vagy oda –
mit számít, mondja.
 
Vánkosát, takaróját
Ősei Vlašić-i
Égből fonták.
Éjjel háromszor kel.
Háromszor vizel.
Háromszor suttog a szamárnak.
Háromszor szól a kutyának,
a nyáj túloldalára.
 
A Vlašić-i pásztor
Bányászcsizmát hord.
Ha lehajol,
A rudat meglökni,
Oldalát üti.
Borókafüsttől vörös a szeme.
Vacsorázik, lassan fogyaszt,
Mintha az égtől csenne.
 
* Vlašić (Vlasity) – 1943 méter magas hegy Közép-Boszniában.