Softić, Faiz: Ispisani dani

Ovdje svaka stopa
zaudara mišomorom.
Sezona crnih udovica
neprolazna.
Ova najezda skakavaca
buha i komaraca
– je li to nebeska kazna?
Ovdje pauci mreže pletu
po pragovima.
Uzalud sebe troše
ni muha se uhvatiti ne da,
pobjegla iz svog leta.
Plašila od glogovine
čak i po jurtinama.
Hoćemo živog čovjeka
s konzervom na glavi
kad vjetar pirne
da svinje divlje
bježe iz djeteline.
Samo mah trepavice
dijeli nas od postelje.
U zemlju njireći
ko u slovo sveto,
ispisane čitamo dane,
a zemlja ko zemlja
laže
oči zagledane.

Itt minden lépésnek
egérméregszaga van.
Szakadatlan a fekete özvegyek
korszaka.
Ez a bolhák, sáskák
és szúnyogok áradata
– égből jövő dorgálás?
Itt a pókok hálóikat
a küszöbön szövik.
Küszködésük oly meddő
fogni legyeket sem lehet,
mindahányan leléceltek.
A csatavirágot is
galagonya szőtte be.
Konzervdobozzal a fején
élő ember kell
hogy a szél ha feltámad
a vaddisznók
a herésből takarodjanak.
Egyetlen szempillamozzanat
választ el a fekhelytől bennünket.
A földre akár
a szentírásra nyerítve
olvassuk papírra vetett sorsunkat,
a föld mint föld meg
csalja
a bámuló szemeket.