Parun, Vesna: Dom na cesti

Ležah u prašini kraj ceste.
Niti vidjeh njegovo lice
niti on vidje moje.

Zvijezde sišle su, i zrak bijaše plav.
Niti vidjeh njegove ruke
niti on vidje ruke moje.

Istok postade kao limun zelen.
Zbog ptice jedne otvorih oči.

Tada doznah koga sam ljubila
čitav život.
Tada on dozna kome je ruke 
grlio uboge.

I uze čovjek zavežljaj i krenu
plačući u svoj dom.
A dom je njegov prašina na cesti
kao i dom moj.

Az út mellett porban feküdtem.
Nem láttam arcát
ő sem az enyémet.

Leszálltak a csillagok és kék volt a lég.
Nem láttam kezét
ő sem az enyémet.

Citromzölddé vált kelet.
Egy madár miatt nyitottam ki szemem.

Akkor tudtam meg kit szerettem
egész életemben.
Akkor tudta meg kinek a nyomorék
kezét ölelte.

És az ember batyujával kezében sírva
indult otthonába.
Ám otthona az út menti por
amint az enyém is.