Mahmić, Enesa: Cvetajeva levele (Pismo Cvetajeve in Hungarian)

Rainer,
Odgovaraj samo sa da
Na sve što ja hoću
Iz toga neće proizaći ništa strašno.¹

Vrijeme velike gladi
Otupila su me za zlo
U ove sitne sate
Umjesto kruha jedem njemačku poeziju
I nadam se, nadam da ćeš pisati.

A Volga se ispriječila između nas
Volga isprljana krvlju i barutom
Silne granice i barikade
Svaki dan donosi istu borbu
Istu otupljenost
Ponekad mi se čini da nisam dorasla ljubavi
Kao da znam samo žaliti.

Znam da ćemo se sresti negdje
Možda to mora biti veliki grad?
Mali gradovi ponekad obmanu
Dani protiču u dnu pustih ulica
Uvlačim pogled
Gdje faun ispija noćnu ogoljenost grozdova
Ne, ne bojim se umrijeti ovdje
Niti strepim od krvoločnih čuvara
Samo piši.

¹Odlomak iz pisma Marine Cvetajeve

Rainer,
Mindenre amit akarok
Csak igennel felelj
Ebből semmi rossz nem származik.*
 
A nagy éhinség miatt
A gazság már nem lázít
Így az éj közepén
Kenyér helyett német költészetet fogyasztok
És remélem, remélem jelentkezel.
 
Elválaszt bennünket a Volga
A vérrel és lőporral szennyezett Volga
Határok és barikádok
Minden nap ugyan azt a harcot hozza
Ugyan azt a fásultságot
Néha úgy érzem a szerelmet nem érdemlem
Mintha csak gyászolni tudnék.
 
Tudom valahol majd találkozunk
Talán nagy városnak kellene lenni?
A kisvárosok néha átvernek
A napok az utcák mélyén telnek
Tekintetemmel oda húzódok
Ahol faun szemezi az éji csonka fürtöket
Nem, nem félek a haláltól
A vérszomjas porkoláboktól sem félek
Csak írj.
 
*Részlet Marina Cvetajeva leveléből