Islamović, Mesud: Vasárnap (Nedjelja in Hungarian)
|
|
Nedjelja (Croatian)Da rasplačem jablanove i zvijezde slupam Da nježnost preorem svojim pogledima Da ponesem malo radosti sa lica sretnih Da uselim svoje želje u tuđu stvarnost Da se veselim samo što se mnogi vesele Da zaboravim sebe i da našem nekog drugog u sebi Da me proglase ubicom zbog svega Da ostanem na rubovima čekanja Reci mi u čemu želiš da me nađeš Reci mi kakve su moje oči poslije naših susreta Reci mi ima li mjesta u tvom srcu za jedan grob Reci mi kojeg dana ću da izdahnem u tebi Poći ću još noćas na izvor našeg našeg početka da se oprostim Poći ću sa tvojom pričom o velikoj ljubavi Poći ću sa našom malom tajnom za ova ljudska stradanja Poći ću da se ne moram vraćati kroz groblja naših sanja Poći ću da ostaneš sretna ako je to moguće Poći ću i ne pitaj više za mene jer mene nema Poći ću – zaboravila si me u tuđem smijehu danas Poći ću prvi put polaskom bez povratka... Nemoj mi više dolaziti ni u snu Nemoj da se zamaraš samo zbog ispričanih želja Nemoj, jer te čeka život čovjekov a ja sam izgubljena stvar Nemoj da me sažaljevaš što sam se našao u tebi Nemoj da žališ – ti i ja smo ipak bili dobri Nemoj zaboraviti da se sjetiš Nemoj da zaboraviš naše skrovište samo zbog obećanja Ako sam ti dao sebe ponosam sam na to davanje Ako nekad budeš plakala potraži me u svojim suzama Ako je ova ipovijest smiješna ti se nećeš čuditi Poslednji put mi reci šta da učinim noćas Poslednji put pozdravljam – zbom Poslednji put odlazim – ako griješim dođi mi Poslednji put mi dođi da se oprostimo zaista...
|
Vasárnap (Hungarian)Ríkassam meg a jegenyéket zúzzam össze a csillagokat Szántsam fel tekintetemmel a gyengédséget Hozzak vidámságot a boldogok arcáról Költöztessem vágyamat idegen lélekbe Örüljek csak azért mert sokan ujjonganak Felejtsem el önmagamat és találjak magamban valaki mást Nyilvánítsanak mindezekért gyilkossá Maradjak a várakozás szakadékánál Mondd miben szeretnél meglelni Mondd találkozásunk után milyen a szemem Mondd van-e helyes szívedben egy sírnak Mondd benned mikor leljem halálom Még az éjjel búcsúzni kezdetünk eredetéhez indulok Az örökös szerelemről szóló meséddel indulok el A gyötrődésről szóló titkunkkal indulok el Elindulok hogy ne kelljen álmunk sírjára visszatérnem Elindulok hogy boldog lehess ha ez lehető Elindulok és ne érdeklődj utánam mert nem létezem Elindulok – idegen mosolyában feledtél el Elindulok a visszaút nélküli ösvényen... Ne keress fel álmomban Ne fáraszd magad a be nem teljesült vágyakkal Ne, mert rád emberi sors vár én pedig elveszített tárgy vagyok Ne sajnálj azért mert benned találtam meg önmagam Ne sajnálj – mi ketten mégis egyek voltunk Ne felejts el emlékezni Ne feledd el búvóhelyünket hisz megigérted Ha neked önmagamat adtam erre büszke vagyok Ha valaha is könnyezel keress fel könnyeddel Ha nevetséges is ez a vallomás nem fogsz meglepődni Utoljára mondd ma éjjel mit tegyek Utoljára köszöntelek – isten veled Utoljára indulok el – gyere vissza ha tévedtem Utoljára gyere vissza hogy végleg elbúcsúzzunk…
|
