Islamović, Mesud: Hidak a szemekben (Mostovi u očima in Hungarian)

Vidiš li
vjetar je nasmijao boriće
sunce je kamenju oči ispilo
zemlja ne drhti pred oluju
more se naslonilo na obalu da čuje masline
a Ti se plašiš vremena u kome smo dvije staze
Da li si osjetila kad sam preko svega
postavio izmišljene mostove povratka
Ti si već oranica i korijenje hraniš mlijekom
ne plaši se
jer izmišljene mostove povratka
nije zabranjeno postavljati...
Ne razmišljaj tako glasno
iscuriće Ti mlijeko
izmorićeš prošlost
pokušaj da misliš na dvije staze
i zaboravi moje izmišljene mostove...

Látod-e
a szél megnevettette a fenyőket
a nap kiszítta a sziklaszemeket
a föld nem fél a vihartól
a tenger a partra támaszkodott hogy hallja az olajfákat
Téged pedig riaszt az az idő mikor még két ösvényként léteztünk
Érezted-e mikor mindenek felett
gondolatban a visszatérés hídját építettem
Te már szántóföld vagy a gyökereket tejjel táplálod
ne félj
nem tilos gondolatban
a visszatérés hídját építeni…
Ne gondolkozz ily hangosan
szét fog folyni Belőled a tej
kifárasztod a múltat
próbálj a két ösvényre gondolni
és felejtsed el képzelt hídjaim…