Horozović, Ajnuša: a szederérés idején (kad propukne zrenje kupine in Hungarian)

kad propukne zrenje kupine

zatrepere koralji na dnu mora

modro sjećanje uranja u bjelinu misli

natapam žuborom tople pokrete djetinjstva

i motam ih u najnježnije pješčane šalove

sa majčinom anagramom u svakom zrncu pijeska

grančice koralja pomeraju čestice morskog dna

miris ocrtava uznemirenost na mom dlanu

kupina je iskapila sok u morsko oko

bore islikavaju talasanje lica

sočno oko se sklapa

voda miruje

naginjem lice nad povrčinu

nas dvije se ogledamo

jedna o drugoj

a szederérés idején

korállok remegnek a mélyben

bensőmből kék emlékek bukkannak elő

kedves régi képeket habzenében fürdetek

és hogy megpihenjenek gyengéden egy dűnébe teszem

hol minden szilikátszemcse anyám anagrammáit rejti

a korállágak felkavarják az apró szemcséket a mélyben

tenyeremen nyugtalan déli szél bizsegését érzem

nedűjét a szeder a tenger szemébe cseppenti

a hullámok az arc vonásait követik

behunyja szemét a sellő

megnyugszik a víz

arcom képével találkozom a felszínen

mi ketten szemtől-szembe

egymásra nézünk