Horozović, Ajnuša: A föld gyümölcse (Plodovi zemlje in Hungarian)

Visokim planinama

Vraćam vam se kroz kosti, vlasi, sjetu, postojanje
Moj izvor jezika iskovao se u kovačnicama djedova
Talili su stoljećima slogove,
tisuće istanačanih slojeva
u predjelima gdje se riječi smrzavaju u zraku
Kovitalju se razlomljene rečenice sa mojih usana
kalim nad vatrom smisao
sve sam dragocjeno iznjedrila
Suhe riječi dadoh Kovaču plemenitih metala
bila sam na čas uspavana
u iskovanoj ruži
opijena
mistikom neba i njegovih tijela
podigla sam sve velove
Razotkrivam se do leptirice, pomjeram krilima planine
Podarila sam svoje djedove klesare
i isklesaše
ispružene prste, ruke kamene
skamenjene riječi
ispod mjesečine
kamenoresci u stećke
sami sebe uklesaše
Tišina u ovoj kući puna je nektara, nara…
spušta se stoljećima na naša ramena
u glinenom obliku grnčarija
Zemlja
Plodna

A magas hegyekhez

Csontokon, hajszálakon, bánaton, a léten keresztül térek vissza
Nyelvem nagyapáink kovácsműhelyeiben formálódott
Évszázadok olvasztotta szótagok,
számtalan finom réteg
az övezetben ahol szavak fagynak meg a levegőben
Ajkamról széttört mondatok gomolyognak
üzenetemet tűz felett izzítom
mindent mi érték ölemben hordozom
Magától értetődő szavakat adtam a nemesfémek Kovácsának
kovácsolt rózsában
kábultam el egy pillanatra
a sejtelmes égtől és testeitől
ittasan
emeltem fel a fátylakat
Lepke formájában tárulkozok, szárnyaimmal hegyeket mozgatok
Ajándékokkal leptem meg kőfaragó nagyapáimat
ők meg kinyújtott ujjakat, kőkarokat
faragtak
kővédermedt szavak
a holdsugárban
a kőfaragók önmagukat
vésték a stetyákokba*
Ebben a házban a csend nektárral, gránátalmával dúsított…
agyagedények formájában
évszázadok súlyával telepszik vállunkra
A Föld
A Termő

*stetyákok (stećak) – Boszniában található középkori kőtömb síremlékek