Olyan volt mint
a „Reggeli Tiffanynál”
mert minden adott volt
a kis fekete ruha
égő cigaretta az ujjak közt
valahol a füstbe tűnő
önmaga elől menekülő
kilenc életével
még a macska is itt volt
egy szikrányira sem éreztem
hogy kívánatos vagyok
még az értelem magas polcain
több éve félretett
költeményekben sem
jobban esett volna
Manet „Reggeli a szabadban”-ja
mert magában rejti a fürdést
mellyel lemoshatnám
a múlt szörnyűségeit
(az ádámcsutka
rezdülése voltam
magától az Istentől
Isteni látomás)
szép hogy nekem szép
csak művészet a művészetért mely
az értelem és a szív közötti szakadáshoz vezet
én mégis megbeszéltem:
a Cengic Vilán* lévő
ugyan ilyen lakásban keletkezett
versei árnyékában
Ilijával reggelizem
szobám szobánk
falán keresztül
elveszített tereken
haladok időtlen idők óta
(ma reggel a szív mérőeszközében
még becsvágyam zuhanása is
mély szakadék méretű)
és itt vagyok
mikor süllyedek testet öltök
tér a folyó
melyben megszületek
anyag mellyel
önmagamat a fájdalomban
kiéhezettet építem
a lexikonban különleges szavak után
kutatok – villámok, sírdombok,
bizarr, vétek, vád
azt mondják a bab is szent növény
hisz büszkén tör az ég felé
a magasba Felé
íme már tudom a szegényeket
miért kerülte el a skorbut
ma reggel még az ég is citrom
estére talán paradicsom lesz
(szíve megment az anémiától
tetterős költészet amit teremtek)
így szárnyalnak tovább Ilija versei
szüzek szépséges derekával mozdulnak
ez a tiszta betűk gyöngysora
a kőben alvó lelkével
elemi erővel csókol
(Ilija Ladin költő emlékére)
*Cengic Vila – Szarajevói városnegyed
