Tzara, Tristan: Három sötétségem hangos panasza (La grande complainte de mon obscurité trois in Hungarian)
|
La grande complainte de mon obscurité trois (French)chez nous les fleurs des pendules s'allument et les plumes encerclent la clarté le matin de soufre lointain les vaches lèchent les lys de sel mon fils mon fils traînons toujours par la couleur du monde qu'on dirait plus bleue que le métro et que l'astronomie nous sommes trop maigres nous n'avons pas de bouche nos jambes sont raides et s'entrechoquent nos visages n'ont pas de forme comme les étoiles cristaux points sans force feu brûlée la basilique folle : les zigzags craquent téléphone mordre les cordages se liquéfier l'arc grimper astrale la mémoire vers le nord par son fruit double comme la chair crue faim feu sang
|
Három sötétségem hangos panasza (Hungarian)mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a madártollak körülveszik a fényt távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek a sós liliomokat nyaldossák fiam fiam mindig a hold színén át vánszorogunk melyet kékebbnek mondanak a metrónál és az asztronómiánál túl soványak vagyunk nincs szájunk két lábszárunk merev és egymásba ütközik nem csillagformájú az arcunk erőtlen kristályfoltok égő tűz a bolond bazilika: a cikcakkok recsegnek telefon hajókötelekbe harapni cseppfolyóssá válni az ív felmászni asztrális az emlékezet észak felé át kettős gyümölcsén mint a nyers hús éhség tűz vér
|