Tardieu, Jean: Uram! Uram! (Monsieur interroge Monsieur in Hungarian)

Monsieur, pardonnez-moi

de vous importuner

quel bizarre chapeau

vous avez sur la tête !

 

-Monsieur vous vous trompez

car je n’ai plus de tête

comment voulez-vous donc

que je porte un chapeau !

 

- Et quel est cet habit

dont vous êtes vêtu ?

 

- Monsieur je le regrette

mais je n’ai plus de corps

et n’ayant plus de corps

je ne mets plus d’habit.

 

- Pourtant lorsque je parle

Monsieur vous répondez

et cela m’encourage

à vous interroger :

 

-Monsieur quels sont sont ces gens

Que je vois rassemblés

Et qui semblent attendre

Avant d’avancer ?

 

-Monsieur ce sont des arbres

Dans une plaine immense

Ils ne peuvent pas bouger

Car ils sont attachés.

 

-Monsieur Monsieur Monsieur

Au-dessus de nos têtes

Quels sont ces yeux nombreux

Qui dans la nuit regardent ?

 

-Monsieur ce sont des astres

Ils tournent sur eux-mêmes

Et ne regardent rien.

 

-Monsieur quels sont ces cris

Quelque part on dirait

On dirait que l’on rit

On dirait que l’on pleure

On dirait que l’on souffre ?

 

-Monsieur ce sont les dents

Les dents de l’océan

Qui mordent les rochers

Sans avoir soif ni faim

Et sans férocité.

 

- Monsieur quels sont ces actes

ces mouvements de feux

ces déplacements d’air

ces déplacements d’astres

roulements de tambour

roulements de tonnerre

 

on dirait des armées

qui partent pour la guerre

sans avoir d’ennemi ?

 

– Monsieur c’est la matière

qui s’enfante elle-même

et se fait des enfants

pour se faire la guerre.

 

-Monsieur soudain ceci

soudain ceci m’étonne

il n’y a plus personne

pourtant moi je vous parle

et vous, vous m’entendez

puisque vous répondez !

 

- Monsieur ce sont les choses

qui ne voient ni entendent

mais qui voudraient entendre

et qui voudraient parler.

 

- Monsieur à travers tout

quelles sont ces images

tantôt en liberté

et tantôt enfermées

cette énorme pensée

où des figures passent

où brillent des couleurs ?

 

- Monsieur c’était l’espace

et l’espace

se meurt.

Megbocsásson, uram

hogy így háborgatom,

csak hát fura kalap

vagyon az Ön fején!

 

Ez tévedés, Uram

hiszen nincs is fejem

ugyan honnan veszi

hogy hordok kalapot?

 

- És miféle ruhát

visel, megmondaná?

 

- Uram, ha megbocsát

testem sincs, úgy bizony

s ha testem sincs miként

hordhatnék  hát ruhát?

 

-Mégis, ha szólitom

Uram Ön válaszol

S ez arra bátorít

hogy hogy faggassam tovább.

 

Uram ott látom én

gyűlni a tömeget

mely még várakozik

nem indul. Kik ezek?

 

Uram azok a fák

a végtelen mezőn

rögzítve vannak és

így mozdulatlanok.

 

- Uram Uram Uram

ott a fejünk felett

les ránk ezernyi szem

az éjben. Kik ezek?

 

Uram bolygók azok

mind magában forog

nem leskel sehova.

 

Uram mi ez a hang

úgy hallom valahol

nevetnek boldogan

sírnak bánatosan

szenvednek szerfelett?

 

Uram ezek fogak

a tenger fogai

amint szirtet harap

nem is éhes pedig

nem szomjas nem dühös.

 

- Uram mi zajlik itt

hánykolódik a tűz

libeg-lobog a lég

sok bolygó szaladoz

dübögnek a dobok

dörögnek viharok.

 

minthogyha hadsereg

amely csatába megy

bár ellenség sehol?

 

- Uram ez az anyag

mely önmagát szüli

termékenyíti meg

s magával háborúz.

 

Uram most valami

valami meglepett

hisz nincs itt senki sem

mégis szólongatom

s maga hall engemet

hiszen felel nekem!

 

- Uram dolgok vagyunk

nem látnak hallanak

mégis szeretne mind

beszélni hallani.

 

- Uram körös-körül

mik hát e képek itt

néha kirajzanak

máskor meg rács mögött

s a nagy eszme melyen

átlengenek alakok

s hol a sok szín ragyog?

 

- Uram az volt az űr

de az űr már

halott.