This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Ronsard, Pierre de: Derniers vers de Ronsard

Portre of Ronsard, Pierre de

Derniers vers de Ronsard (French)


Il faut laisser maisons et vergers et jardins,
Vaisselles et vaisseaux que l’artisan burine,
Et chanter son obsèque en la façon du Cygne,
Qui chante son trespas sur les bords Meandrins.

C’est fait! j’ay devidé le cours de mes destins,
J’ay vescu, j’ay rendu mon nom assez insigne;
Ma plume vole au Ciel, pour estre quelque signe,
Loing des appas mondains qui trompent les plus fins.

Heureux qui ne fut onc, plus heureux qui retourne
En rien comme il estoit, plus heureux qui sejourne,
D’homme fait nouvel ange, auprès de Jesus-Christ,

Laissant pourrir çà-bas sa despouille de boue,
Dont le sort, la Fortune, et le Destin se joue,
Franc des liens du corps, pour n’estre qu’un esprit.



PublisherBudapest, Magvető Kiadó
Source of the quotationSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 94. p.

Utolsó vers (Hungarian)


Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek
kancsókat, korsókat, a csinnal villogókat,
haldokló hattyuként, hogy szállván úgy daloljak
mint ő, ha búcsúzik kanyargó part felett.

Vége! A szép fonál im letekeredett;
éltem, énekeltem: nevem hírben ragyoghat;
tollam az égre száll, útján a csillagoknak,
messze onnan, hol a vásár világ recseg.

Boldog ki félreáll. Még boldogabb, ki megtér
az ősi semmibe; de még boldogabb ennél,
ki angyalnak siet Krisztus körébe föl,

lenthagyván könnyedén romlandó sár-ruháit,
melyekkel itt a sors, végzet, szerencse játszik:
ki lélek már, szabad a föld nyügeitől!



PublisherBudapest, Magvető Kiadó
Source of the quotationSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 95. p.

minimap