Ranaivo, Flavien: Vulgaire chanson d'amant

Ne m'aimez pas, ma parente,

comme votre ombre

car l'ombre au soir s'évanouit

et je dois vous garder

jusqu'au chant du coq;

ni comme le piment

qui donne chaud au ventre

car je ne pourrais alors

en prendre à ma faim;

ni comme l'oreiller,

car on serait ensemble aux heures du sommeil

mais on ne se verrait guère le jour;

ni comme le riz,

car sitôt avalé vous n'y penseriez plus;

ni comme les douces paroles

car elles s'évaporent;

ni comme le miel,

bien doux mais trop commun.

Aimez-moi comme un beau rêve,

votre vie la nuit,

mon espoir le jour,

comme une pièce d'argent,

sur terre ne m'en sépare,

et pour le grand voyage

fidèle compagne;

comme la calebasse,

intacte sert à puiser l'eau,

en morceaux, chevalets pour valiha.

Ne úgy szeress, szerelmem,

mint puha árnyadat,

mert az árny tovatűnik az éjjel

s hajnalhasadásig

nem találkozhatom újra veled, -

ne úgy szeress, mint a fűszereket,

miknek melege átjárja a gyomrot,

mert sokáig nem kívánkozol utánam

s éhedet nem csillapíthatom soha akkor, -

ne úgy szeress, mint párnád szereted,

mert akkor csak az álom óráit töltöd velem el,

de nappal sohasem találkozunk,

ne a rizs legyek számodra, szerelmem,

miből, ha befalsz egy maroknyit,

nem gondolsz többé vele; ne hízelgő szó legyek én,

mert az szétszóródik a széllel,

méz se legyek -, édes, igaz,

de oly mindennapin édes.

Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot,

másik életedet, mi az éjjel jő el,

ó nappalaim reménye.

Úgy szeress, mint az ezüst pénzt,

mely a földön jóbarát

s hűséges kísérő lesz

a nagy úton,

úgy szeress, mint a kókuszdiót,

miben vizet hordhatsz, ha egész,

s ha szétbontod, húros zeneszerszám.