Racine, Jean: Samedi, à Laudes

L'Aurore brillante et vermeille

Prépare le chemin au soleil qui la suit ;

Tout rit aux premiers traits du jour qui se réveille,

Retirez-vous, démons, qui volez dans la nuit.

Fuyez, songes, troupe menteuse,

Dangereux ennemis par la nuit enfantés :

Et que fuie avec vous la mémoire honteuse

Des objets qu'à nos sens vous avez présentés.

Chantons l'auteur de la lumière,

Jusqu'au jour où son ordre a marqué notre fin.

Et qu'en le bénissant notre aurore dernière

Se perde en un midi sans soir et sans matin.

Gloire à toi, Trinité profonde,

Père, Fils, Esprit Saint, qu'on t'adore toujours,

Tant que l'astre des temps éclairera le monde,

Et quand les siècles même auront fini leur cours.

Töri már a hajnal világa

a nap útját, amely nyomában fölragyog.

Minden mosolyog a fény első sugarára.

Démonok, éjjeli árnyak, távozzatok!

Fussatok, csalárd csapat, álmok,

vad ellenségeink, vak éj szülöttei,

s távozzatok velük, képzeletünket álnok

képekkel nyűgöző dolgok emlékei.

Lelkünk a fény Urát dicsérje,

míg végzése szerint lejár létünk sora,

s utolsó hajnalunk oldódjék át a délbe,

melynek nincs reggele és nincsen alkonya.

Atya, Fiú, Szentlélek, áldunk,

s illesse hódolat a Három Szent Személyt,

most, míg a napsugár beragyogja világunk,

s majd, ha a századok futása véget ért.