Michaux, Henri: Pensées

Penser, vivre, mer peu distincte ;
Moi — ça — tremble,
Infini incessamment qui tressaille.
Ombres de mondes infimes,
ombres d’ombres,
cendres d’ailes.
Pensées à la nage merveilleuse,
qui glissez en nous, entre nous, loin de nous,
loin de nous éclairer, loin de rien pénétrer ;
étrangères en nos maisons,
toujours à colporter,
poussières pour nous distraire et nous éparpiller la vie.

Gondolat, élés, elnemkülönülő tenger;
Én – valami – remeg,
Szakadatlan össze-összeránduló végtelen.
Kiterjedés nélküli világok árnyai,
árnyékárnyak,
szárnyhamvak.
Csodálatos stílusban úszó gondolatok,
belénk-, közénk-, tőlünk elcsusszanók,
felnemvilágosítók, mélyrenemhatók;
házainkbatolakodók,
házalók,
szétporladók, bennünket és életünket szétporlasztók.