Michaux, Henri: L'avenir
L'avenir (French)Quand les mah, Quand les mah, Les marécages, Les malédictions, Quand les mahahahahas, Les mahahaborras, Les mahahamaladihahas, Les matratrimatratrihahas, Les hondregordegarderies, Les honcucarachoncus, Les hordanoplopais de puru paru puru, Les immoncéphales glossés, Les poids, les pestes, les putréfactions, Les nécroses, les carnages, les engloutissements, Les visqueux, les éteints, les infects, Quand le miel devenu pierreux, Les banquises perdant du sang, Les Juifs affolés rachetant le Christ précipitamment,, L'Acropole, les casernes changées en choux, Les regards en chauves-souris, ou bien barbelés, en boîte à clous, De nouvelles mains en raz de marée, D'autres vertèbres faites de moulins à vent, Le jus de la joie se changeant en brûlure, Les caresses en ravages lancinants, les organes du corps les mieux unis en duelsau sabre, Le sable à la caresse rousse se retournant en plomb sur tous les amateurs deplage, Les langues tièdes, promeneuses passionnées, se changeant soit en couteaux,soit en durs cailloux, Le bruit exquis des rivières qui coulent se changeant en forêts de perroquetset de marteaux-pilons, Quand l'Épouvantable-Implacable se débondant enfin, Assoira ses mille fesses infectes sur ce Monde fermé, centré, et comme penduau clou, Tournant, tournant sur lui-même sans jamais arriver à s'échapper, Quand, dernier rameau de l'Etre, la souffrance, pointe atroce, survivra seule,croissant en délicatesse, De plus en plus aiguë et intolérable... et le Néant têtu tout autour quirecule comme la panique... Oh! Malheur! Malheur! Oh! Dernier souvenir, petite vie de chaque homme, petite vie de chaque animal,petites vies punctiformes; Plus jamais. Oh! Vide! Oh! Espace! Espace non stratifié... Oh! Espace, Espace!
|
A jövő (Hungarian)Mikor a mahák, Mikor a mahák, A morotvák, A mocsolyák, Mikor a mahahahák, A mahahaborrák, A mahamehebehetegek, A mamatrihahák, A holdragondragárdák, A honkukarakonkuák, A hordanaplupák pürü para pürü-ből, A törzskönyvezett szörnykoponyák, A penészek, a pestisek, a porlások, Az üszkösödések, a marakodások, a fulladások, A revesek, a dögök, a dögletesek, Mikor a méz kővé vált, A vérvesztő jéggát, A Krisztust hamar visszaváltó megőrült izraeliták, Az Akropolisz, a káposztafejjé változó kaszárnyák, A pillantások, e denevérek, vagy drótsövények, szegesládák, Új kezek tengerdagálya, Más csigolyák szélmalomból eszkábálva, Az öröm nedve tűzzé válva, A simogatások sajgó rombolása, az összetartozó testrészek kardpárbajozása, A vörösen simogató homok a parton szórakozókra ólomként rácsapódva, A langyos nyelvek, izgatott bolyongók, késsé, vagy durva kaviccsá válva, A folyamok tündöklő morajlása, papagáj- és gőzkalapácsvadonná válva, Mikor az Iszonyú-Kérlelhetetlen, kiáradva végül, Ránehezíti ezer büdös fenekét e zárt, rejtett és szinte szegreakasztott világra, Forogva, forogva önmaga körül és sosem szabadulva önmagától, Mikor a Létnek végső ága, a szenvedés iszonyu éle egyedül él, folyton csiszolódva, Mind-élesebben s tűrhetetlenebbül... és körülötte a konok Semmi hátrál előle, mint a pánik... Ó! Baj! Baj! Ó! végső emlékezés, minden ember kis élete, minden állat kis élete, pont-szerü kis életek; Soha többé. Ó! Űr! Ó! Tér! Tagolatlan Tér! Ó! Tér! Tér!
|