Michaux, Henri: Contre !

Je vous construirai une ville avec des loques, moi.

Je vous construirai sans plan et sans ciment un édifice que vous ne détruirez pas

Et qu'une espèce d'évidence écumante soutiendra et gonflera,

Qui viendra vous braire au nez, et au nez gelé

De tous vos Parthénons, vos Arts Arabes et de vos Mings.

Avec de la fumée, avec de la dilution de brouillard et du son de peaux de tambours

Je vous assoirai des forteresses écrasantes et superbes,

Des forteresses faites exclusivement de remous et de secousses,

Contre lesquels votre ordre multimillénaire et votre géométrie

Tomberont en fadaises et galimatias et poussières de sable sans raisons.

Glas ! Glas ! Glas ! Sur vous tous! Néant sur les vivants!

Oui! Je crois en Dieu ! Certes, il n'en sait rien.

Foi, semelle inusable pour qui n'avance pas.

Ô monde, monde étranglé, ventre froid !

Même pas symbole, mais néant !

Je contre! Je contre! Je contre, et te gave de chien crevé !

En tonnes, vous m'entendez, en tonnes je vous arracherai

Ce que vous m'avez refusé en grammes!

Le venin du serpent est son fidèle compagnon.

Fidèle ! Et il l'estime à sa juste valeur.

Frères, Mes Frères damnés, suivez moi avec confiance;

Les dents du loup ne lâchent pas le loup,

C'est la chair du mouton qui lâche.

Dans le noir, nous verrons clair, Mes Frères!

Dans le labyrinthe, nous trouverons la voie droite!

Carcasse ! Où est ta place ici ?

Gêneuse! Pisseuse! Pots cassés! Poulie gémissante !

Comme tu vas sentir les cordages tendus des quatre mondes !

Comme je vais t'écarteler !

Tervezek számotokra várost csupa rongyból, én!

Tervezek számotokra cement nélkül

Oly építményt, hogy le nem rontjátok soha,

Valami tajtékzó természetesség

Tartja és duzzasztja, és majd az orrotok alá üvölt,

A ti dermedt orrotok alá, valamennyi Panthenon és Athén,

Művészet és Ming.

Füsttel, feloldott köddel

És a dob-irha dörejével

Tipró és hatalmas erődöket alapozok számotokra,

Erődöket, merő mozgásból és rázkódásból,

Ellene többezer éves rendetek és geometriátok

Összerogy ostobasággá és zagyvasággá és értelmetlen homokká-

Kong! Kong! Kong a lélekharang mindnyájatoknak,

a semmi az élők felett!

Igen! Én hiszem Istent! Ámbár ő nem tud erről!

A hit sose-vásó talp a sose-haladónak.

Nem is jelkép, csak semmiség; ellene, ellene,

Ellene szegülök, és megtömlek döglött ebekkel,

Tonnaszám, értitek, tonnaszám kiszakítom mindazt, amit ti

grammokban sem adtatok nekem.

A kígyó mérge az ő társa,

Hű és ő becsüli valódi értéke szerint,

Testvérek, átkozott testvéreim, kövessetek bizalommal.

A farkasfog nem hagyja el a farkast.

A bárány húsa hagyja el.

A sötétben világosan látunk, testvéreim.

Az útvesztőben egyenes út

te diadalmad, te kínzó, folyató, tört fazék?

Csikorgó emelőcsiga, majd megérzed kifeszített kötélzetét a

négy világnak!

Hogy foglak én szétdarabolni!