This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Michaux, Henri: Clown

Portre of Michaux, Henri

Clown (French)

Un jour.
Un jour, bientôt peut-être.
Un jour j’arracherai l’ancre qui tient mon navire loin des mers.
Avec la sorte de courage qu’il faut pour être rien et rien que rien,
Je lâcherai ce qui paraissait m’être indissolublement proche.
Je le trancherai, je le renverserai, je le romprai, je le ferai dégringoler.
D’un coup dégorgeant ma misérable pudeur, mes misérables combinaisons et enchaînements « de fil en aiguille ».
Vidé de l’abcès d’être quelqu’un, je boirai à nouveau l’espace nourricier.
A coup de ridicules, de déchéances (qu’est-ce que la déchéance ?), par éclatement, par vide, par une totale dissipation-dérision-purgation, j’expulserai de moi la forme qu’on croyait si bien attachée, composée, coordonnée, assortie à mon entourage et à mes semblables, si dignes, si  dignes mes semblables.
Réduit à une humilité de catastrophe, à un nivellement parfait comme après une intense trouille.
Ramené au-dessous de toute mesure à mon rang réel, au rang infime que je ne sais quelle idée-ambition m’avait fait déserter.
Anéanti quant à la hauteur, quant à l’estime.
Perdu en un endroit lointain (ou même pas), sans nom, sans identité.

CLOWN, abattant dans la risée, dans l’esclaffement, dans le grotesque, le sens que contre toute lumière je m’étais fait de mon importance.
Je plongerai.
Sans bourse dans l’infini-esprit sous-jacent ouvert
à tous,
ouvert moi-même à une nouvelle et incroyable rosée
à force d’être nul
et ras…
et risible…



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://schabrieres.wordpress.com

Bohóc (Hungarian)

Egy nap.
Egy nap, talán nem is sokára.
Egy nap felszedem a horgonyt, amely távol tartja hajóm a tengerektől.
Merészen vállalva, hogy semmi, de semmi ne legyek, eldobok mindent, ami elválaszthatatlanul egynek látszott lenni velem.
Széttépem, kiborítom, összetöröm, lehajítom a magasból.
Egy csapásra kiokádva nyomorúságos szemérmemet, nyomorúságos terveimet és kapcsolataimat, amikben „szó szót követ".
Megtisztulva a fekélytől, hogy valaki legyek, újra iszom a tér anyatejéből.
Nevetségesség és veszteség árán (de mi az, hogy veszteség?), robbanással, ürességgel, teljes pazarlással, megsemmisítő gúnnyal és tisztulással kivetem magamból azt az alakot, amely oly jól látszott alkalmazkodni, hasonulni környezetemhez és a többiekhez, egybehangolódni velük, kiegészíteni őket, oly méltónak, oly méltónak látszott lenni hozzájuk, a többiekhez.
Katasztrófák utáni alázatra zsugorodva, ama teljes egyenlőségre, amely a nagy ijedségeket követi.
Visszatérve valódi rangomhoz, mely minden mértéken aluli, ahhoz a legalacsonyabb ranghoz, amit, nem is tudom, milyen esztelen becsvágy hagyatott el velem.
Büszkeségben és elismerésben megsemmisülve.
Elveszve egy távoli (vagy nem is oly távoli) tájon, névtelenül, személyazonosság nélkül.

BOHÓCKÉNT, gúnykacajba, groteszkbe, röhögésbe fojtva az elképzelést, amelyet, minden józan ész ellenére, a saját fontosságomról tápláltam.
Alámerülök.
Nincstelenül a végtelen alanti szellemben, mely nyitva
áll mindenki előtt,
megnyitva magamat valami új és hihetetlen harmat
cseppjeinek, míg végre semmi leszek
és üres...
és nevetséges...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap