Maynard, François: Erdők közt, így a jó! (Que j'aime ces forêts ! in Hungarian)
|
Que j'aime ces forêts ! (French)Que j'aime ces forêts ! que j'y vis doucement ! Qu'en un siècle troublé j'y dors en assurance ! Qu'au déclin de mes ans j'y rêve heureusement ! Et que j'y fais des vers qui plairont à la France !
Depuis que le village est toutes mes amours, Je remplis mon papier de tant de belles choses, Qu'on verra les savants après mes derniers jours, Honorer mon tombeau de larmes et de roses.
Ils diront qu'Apollon m'a souvent visité, Et que, pour ce désert, les Muses ont quitté Les fleurs de leur montagne, et l'argent de leur onde.
Ils diront qu'éloigné de la pompe des rois, Je voulus me cacher sous l'ombrage des bois Pour montrer mon esprit à tous les yeux du monde.
|
Erdők közt, így a jó! (Hungarian)Erdők közt, így a jó! Remekül élek itt! Jókat alszom, kivül zaján a társaságnak! És álmodván vígat, végem bár közelít, verseimet rovom, tessék a franciáknak!
Mióta falumé a szívem, csak övé, annyi java dolog kerül a papirosra, hogy végnapom után kihűlt porom fölé hullton hull a tudók könnycseppje s rózsacsokra.
Mondják majd: Apolló meg-meglátogatott, mondják: a Múzsák is az ezüstlő habok s a szent hegyek közüle puszta helyre szálltak;
mondják majd: messze túl királyi fény körén, erdők hűse alá azért rejtőztem én: kitárhassam magam a széles nagyvilágnak!
|