Maynard, François: Párizs, Isten veled (Adieu Paris, adieu pour la derniere fois in Hungarian)

Adieu Paris, adieu pour la derniere fois !

Je suis las d'encenser l'autel de la fortune

Et brusle de revoir mes rochers et mes bois

OÙ tout me satisfait, où rien ne m'importune.

Je ny suis point touché de l'amour des thresors ;

Je n'y demande pas d'augmenter mon partage :

Le bien qui m'est venu des peres dont je sors

Est petit pour la cour, mais grand pour le village.

Depuis que je cognois que le siecle est gasté

Et que le haut merite est souvent mal-traité,

Je ne trouve ma paix que dans la solitude.

Les heures de ma vie y sont toutes à moy.

Qu'il est doux d'estre libre, et que la servitude

Est honteuse à celuy qui peut estre son roy !

Párizs, Isten veled, végképp Isten veled!

Tömjént áldozni a szerencsének meguntam.

Bár látnám mielőbb erdős bérceimet,

hol semmi sem zavar, s minden kedvem szerint van.

Ott szemkápráztató kincsre nem szomjazom,

és nem kívánom ott gyarapítani részem;

amit elődeim hagytak rám, a vagyon

az Udvarhoz kevés, de épp elég vidéken.

Amióta tudom, mily romlott a világ,

s hányszor tagadja meg az érdem igazát,

békét szívem csupán e magányban találhat.

Magamnak szentelem itt minden percemet.

Szabadnak lenni jó, s a szolgaság gyalázat

annak, ki a maga királya is lehet.