Magny, Olivier de: Bien heureux est celui

Bien heureux est celui qui, loin de la cité,

Vit librement aux champs dans son propre héritage,

Et qui conduit en paix le train de son ménage,

Sans rechercher plus loin autre félicité.

Il ne sait que veut dire avoir nécessité

Et n’a point d’autre soin que de son labourage,

Et si sa maison n’est pleine de grand ouvrage,

Aussi n’est-il grevé de grande adversité.

Ores il ante un arbre et ores il marie

Les vignes aux ormeaux et ore en la prairie

Il débonde un ruisseau pour l’herbe en arroser.

Puis au soir il retourne, et soupe à la chandelle

Avecque ses enfants et sa femme fidèle,

Puis se chauffe ou devise et s’en va reposer.

Be boldog az, ki a várostól messze él,

szabadon a mezőn, ősei örökében,

a gazdaságot ott kormányozgatja szépen,

s üdvöt, boldogulást messzebbről nem remél.

Hiányt nem ismer, és szűkölködést nem ér,

és minden gondja csak a szántáson-vetésen,

s ha kincsekkel a ház megrakva nincs is éppen,

de rá fogát fenő ellenségtől se fél.

Gyümölcsöt oltogat, máskor szilfára futtat

szőlőt, olykor futó erecskéket csobogtat

keresztül rétjein, füvét öntözve meg,

majd este hazatér, tűzhely, vacsora várja,

s eszik pulyáival s hűséges asszonyával,

füttőzik, enyeleg, s békén aludni megy.