Magny, Olivier de: Assieds-toi là, Guyon…

Assieds-toi là, Guyon, et me dis des nouvelles,

Nous nous sommes assez embrassés et chéris,

Que dit-on à la cour, que fait-on à Paris ?

Quels seigneurs y voit-on, et quelles damoiselles ?

Verrons-nous point de fin à ces guerres cruelles ?

Le froment et le vin sont-ils point enchéris ?

Et parmi tant de maux ne voit-on point péris

Tant d’emprunts, de taillons, d’impôts et de gabelles ?

As-tu point apporté quelque livre nouveau ?

As-tu point vu Ronsard, ou Pascal, ou Belleau ?

Que dit-on ? que fait-on ? Dis-moi, je te demande :

Le Jeûneur est-il point de parler dispensé ?

Le bâtiment du Louvre est-il fort avancé ?

Que dit-on au palais, et que fait la Normande ?

No ülj le már, Guyon, új pletykáidra várok.

Egymást becéztük és öleltük eleget.

Mondd, Párizs mit csinál? Az udvar mit cseveg?

Új lányok vannak-e? S kik az új uraságok?

Hát a bor meg a sajt megéri már a vámot?

Pusztítanak-e még a szörnyű seregek?

És most, amikor oly sok minden elveszett,

eltűnt-e az adó, az illeték, a zálog?

Hát új verskötetet hoztál valami jót?

És láttad-e Pascalt, Ronsard-t, Rémy Belleau-t?

Mi újság nálatok? Meséld, vagy megharagszom.

A mindig-böjtölő beszél-e még tovább?

Befejezték-e már a Louvre-palotát?

És mondd, hogy van az a normandiai asszony?