Lamartine, Alphonse de: Ferrara (Ferrare in Hungarian)

Que l'on soit homme ou Dieu, tout génie est martyre :
Du supplice plus tard on baise l'instrument ;
L'homme adore la croix où sa victime expire,
Et du cachot du Tasse enchâsse le ciment.
 
Prison du Tasse ici, de Galilée à Rome,
Échafaud de Sidney, bûchers, croix ou tombeaux,
Ah ! vous donnez le droit de bien mépriser l'homme,
Qui veut que Dieu l'éclaire, et qui hait ses flambeaux !
 
Grand parmi les petits, libre chez les serviles,
Si le génie expire, il l'a bien mérité ;
Car nous dressons partout aux portes de nos villes
Ces gibets de la gloire et de la vérité.
 
Loin de nous amollir, que ce sort nous retrempe !
Sachons le prix du don, mais ouvrons notre main.
Nos pleurs et notre sang son l'huile de la lampe
Que Dieu nous fait porter devant le genre humain !

Isten vagy földi lény, mártír a zseni mindig:
utóbb csók lepi a kínzószerszámokat;
Tasso tömlöckövét ereklyének tekintik,
s szent a kereszt, ahol meghal az áldozat.
 
Sidney vérpadja, s ti: bitó, sír, máglya, börtön,
hol Tasso volt a rab, rab mint Galilei,
megvettetitek az embert velünk e földön,
ki égi fényt kiván s fáklyáit gyűlöli!
 
Nagy a kicsik között, szabad szív s szolgalelkek,
ha a lángész kihuny, ez legrendjénvalóbb;
mert, hol az érdem és az igazság kiszenved,
városkapuk előtt mi ácsolunk bitót.
 
Nem tör meg, csak megedz e sors! Tudjuk az árát,
az adomány után kezünk mégis kinyúl.
Könnyünk, vérünk olaj, hogy táplálja a lámpát,
melyet fajtánk előtt velünk vitet az Úr!
 
 
Rögtönzés, Tasso börtöncellájából kilépve