This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Laforgue, Jules: Agglegény hajnali panaszdala (Complainte des crépuscules célibataires in Hungarian)

Portre of Laforgue, Jules
Portre of Lackfi János

Back to the translator

Complainte des crépuscules célibataires (French)

C'est l'existence des passants...
Oh ! tant d'histoires personnelles !...
Qu'amèrement intéressant
De se navrer de leur kyrielle !
 
Ils s'en vont flairés d'obscurs chiens,
Ou portent des paquets, ou flânent...
Ah ! sont-ils assez quotidiens,
Tueurs de temps et monomanes,
 
Et lorgneurs d'or comme de strass
Aux quotidiennes devantures ! ...
La vitrine allume son gaz,
Toujours de nouvelles figures ...
 
Oh ! que tout m'est accidentel !
Oh ! j'ai-t-y l'âme perpétuelle !...
Hélas, dans ce cas, rien de tel
Que de pleurer une infidèle !...
 
Mais qu'ai-je donc laissé là-bas,
Rien. Eh ! voilà mon grand reproche !
Ô culte d'un Dieu qui n'est pas
Quand feras-tu taire tes cloches !...
 
Je vague depuis le matin,
En proie à des loisirs coupables,
Epiant quelque grand destin
Dans l'œil de mes douces semblables
 
Oh ! rien qu'un lâche point d'arrêt
Dans mon destin qui se dévide !...
Un amour pour moi tout exprès
En un chez nous de chrysalide !...
 
Un simple cœur, et des regards
Purs de tout esprit de conquête,
Je suis si exténué d'art !
Me répéter, oh ! mal de tête !...
 
Va, et les gouttières de l'ennui !
Ça goutte, goutte sur ma nuque...
Ça claque, claque à petit bruit...
Oh ! ça claquera jusque... jusque ?...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://poesie.webnet.fr

Agglegény hajnali panaszdala (Hungarian)

Hány magánügy, külön eset,
Ó, járókelők percnyi léte!
Milyen fanyar-érdekesek,
Milyen jó szánni őket érte!
 
Nyomukban koszos korcs szalad,
Csomagot visznek, andalognak
Ráérők, mániákusak,
Ó jaj, mennyire megszokottak!
 
Szemügyre vesznek aranyat
És rézpitykét a kirakatban,
A gázlámpák kigyúltanak,
Mindig új arcok, fogyhatatlan…
 
Ó, minden oly esetleges!
S a lelkem milyen változatlan!…
Nincs hátra más, lesz ami lesz,
Még hűtlenem sincs, hogy sirassam…
 
De hát mim veszhetett oda?
Semmi. Hej, csak egyet panaszlok:
Nem létező Úr kultusza,
Mikor némul már el harangod?…
 
Kóborlok reggel óta már,
Kerget a bűnöm, szenvedélyem,
Lesem, mint ki jobb sorsra vár,
Jövőm a szebbik nem szemében.
 
Egy kis pihenőt, semmi mást
Kérnék lepergő életemben…
Egy nekem szóló vallomást,
Zugot bebábozódni ketten…
 
Csak egy szívet, tekintetet,
Mely nem csak diadalra vágyik,
A művészet fáradt, öreg!
Magam ismétlem csak unásig!…
 
Tovább: csipp-csepp, az unalom
Az ereszről csorran nyakunkba…
Kopog-kopog, csöndes nagyon…
Csak kopog, míg… Meddig?… Ki tudja?…



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.lackfi-janos.hu

minimap