Hugo, Victor: Nuits de juin

L'été, lorsque le jour a fui, de fleurs couverte

La plaine verse au loin un parfum enivrant ;

Les yeux fermés, l'oreille aux rumeurs entrouverte,

On ne dort qu'à demi d'un sommeil transparent.

Les astres sont plus purs, l'ombre paraît meilleure ;

Un vague demi-jour teint le dôme éternel ;

Et l'aube douce et pâle, en attendant son heure,

Semble toute la nuit errer au bas du ciel.

Nyáron, mikor a nap leáldozik, s a rétek

bódító illata gyűrűzve tovaring,

hunyt szemmel, hallva mind halk neszeit az éjnek„

félig alszunk csupán, s áttetszők álmaink.

Tisztább a csillag, és enyhébb a lombok árnya,

gyöngyház fénnyel dereng az örök boltozat,

s a hajnal mintha csak jelenésére várva

ott bolyongna egész éjjel az ég alatt.