This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Grosjean, Jean: Kísérleti sivatag (Désert à l’essai in Hungarian)

Portre of Grosjean, Jean
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

Désert à l’essai (French)

Il s’est éloigné des villages. Vers le soir il a atteint le désert, il s’y est enfoncé. Il s’est livré au mutisme de l’espace. Il n’a guère dormi. Les constellations tournaient lentes. Puis toutes les veilleuses du ciel se sont éteintes dans la pâleur de l’aube.
Adossé à une pierre froide il a regardé naître la lumière. Il a senti monter une tiédeur, puis sourdement la fièvre. Ne pas manger.
La chaleur qui gagne. Les yeux offensés par l’éclat du jour. Il faut des creux d’ombre pour survivre, et changer de place suivant l’heure.
Jusqu’à ce que le soleil se fiche vibrant comme une flèche dans le zénith. L’azur blessé à mort. Le chaos du sol prêt à tomber dans le puits d’en haut et l’âme dans l’inconscience.
Que d’instants à l’attache. Mais rien de changeant comme eux. Le scorpion sous la roche. Un souffle avec ses pieds de poussière ou une lapidation de sable.
Et le soleil lassé lui-même. Désarmée de rayons sa braise encore en suspens, puis tombée d’un coup.
Alors la nuit de nouveau avec sa froidure sous un ciel de pierreries tremblantes et le sillage des météorites.
L’insomnie jusqu’au petit matin, jusqu’à l’abîme d’un sommeil sans rêve et ne revenir à soi qu’au plein jour.
Devant moi l’étendue de l’avenir. Derrière moi infranchissables les parois du passé. Fermer les yeux. T’attendre.
Le silence. Ou presque. Ton pas est pourtant léger.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kísérleti sivatag (Hungarian)

Messze mögötte maradtak a falvak. Estefelé a sivataghoz ért, behatolt a sivatagba. Átadta magát a tér némaságának. Alig aludt. A csillagképek lassan keringtek. Az ég minden lámpácskája kialudt a hajnal sápadtságában.
Egy hideg kőnek támaszkodva figyelte, hogyan születik a fény. Érezte, hogyan bontakozik a ki valamiféle langyosság, aztán tompa morajjal a láz. Nem enni.
A hőség, amely erősbödik.
A szemekbe csapó vakító fény. A túléléshez árnyékos gödrökre van szükség, és a napszak szerinti helyváltoztatásra.
Amíg a nap mint egy nyílvessző vibrálva bele nem fúródik a zenitbe. A kékség, halálra sebezve. A talaj káosza bármely pillanatban a fölső kútba zuhanhat, a lélek pedig az öntudatlanságba.
Mennyi pillanat láncra fűzve. De semmi egyéb, ami hozzájuk hasonlóan változnék. A skorpió a szikla alatt. Egy széllökés a porlábaival vagy megkövezéssel, homok-megkövezéssel.
A nap maga, az is elernyedve. Sugaraitól megfosztott parazsa még felfüggesztve, aztán hirtelen lezuhan.
Akkor megint az éjszaka a hidegségével, a remegő drágakövekkel kirakott ég és a meteorok szántotta barázdák alatt.
A hajnalig tartó álmatlanság, egészen az álomtalan álombazuhanás szakadékáig, és a fényes nappalig elhalasztott magamhoztérésig.
Előttem a jövő kiterjesztett síkja. Mögöttem, áthághatatlanul, a múlt válaszfalai. Szemet húnyni. Rád várni.
A csönd. Vagy majdnem-csönd. Pedig könnyű a lépted.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap