Grévin, Jacques: Ó, Clermont városa (Ô ville de Clermont in Hungarian)

Ô ville de Clermont, mon pays tant aimé.

Hélas ! je te laissai dès ma première enfance.

Pour apprendre à Paris, la source de science.

Ce qu'entre tous états on a plus estimé.

Premièrement, cinq ans j'ai été enfermé

Dans un collège, et puis, sortant de l'ignorance.

Ainsi, comme le corps, croissait mon espérance

Dont encontre l'erreur dès l'heure je m'ajmai.

Qu'ai-je pour tout cela? un rompement de tête.

Un discours qui toujours pour me fâcher s'apprête.

Et est par le passé le futur prédisant.

Plus heureux l'artisan, qui, de ce soin délivre.

Ne s'amuse longtemps à feuilleter un livre

Et ne s'émeut sinon de ce qu'il voit présent.

Ó, Clermont városa, kedves szülőhazám,

oly rég elhagytalak: első ifjúkoromban

Párizsban, a tudás forrásánál bolyongtam –

legszebb foglalkozás ez mind közül talán.

Ott egy kollégium ajtaja volt reám

zárva öt éven át, s aztán, kilépve onnan,

hitemben is, akár testemben, izmosodtam,

felvértezvén vele magamat jó korán.

És mim van mindezért? Fejfájás kínoz engem,

s a sok üres beszéd dühöt gerjeszt szivemben,

és a múlt a jövőt jósolja meg nekem.

Boldog kézműves, kit ily gond nem gyötör meg,

s percekre vesz csupán, olykor, kezébe könyvet,

és nem izgatja, csak a látható jelen.