Frénaud, André: Une fumée

La vie se rassemble à chaque instant
comme une fumée sur le toit.
Comme le soleil s'en va des vallées
comme un cheval à larges pas,
la vie s'en va.
 
O mon désastre, mon beau désastre,
ma vie, tu m'as trop épargné.
Il fallait te défaire au matin
comme un peu d'eau ravie au ciel,
comme un souffle d'air est heureux
dans le vol bavard des hirondelles.

Az élet folyton összesűrüsül
mint kéményfüst a háztetőn.
mint a völgyekből elsuhan a napfény,
mint gyorsjárásu ló olyan
az élet, úgy suhan.
 
Ó én romlásom gyönyörű romlásom,
Nagyon kíméltél életem.
Szét kellett bontsalak. Be boldog
egy cseppnyi víz ha reggel
az égbe párolog s be boldog a lehellet
szállván a csivogó fecske-sereggel.