Frénaud, André: L’heure de l’enfant

Au milieu du clocher la grand poule a pondu

un gros oeuf qui marque les heures.

Le soleil se pose sur lui à midi pour le remonter.

Le matin, le soir le couvent, chacun à tour de rôle.

La lune, la nuit, l’endort pour qu’il se repose,

mais il continue sa besogne en rêvant.

Et à l’aube un petit coq en sort, qui chante,

qui saute, se perche vite sur le paratonnerre.

Les cloches sonnent pour le distraire ou le consoler.

Voilà mon pays où le temps se forme comme il faut

pour que je désire t’y voir naître et imaginer.

A torony közepén a nagy tyúk egy szép kövér

tojást tojt, az jelzi az órát.

Fölhúzni délben rátelepszik a nap,

a reggel s az este fölváltva kotlik rajta.

A hold altatja el éjszaka, hadd pihenjen,

de dolgát álmában is teszi ő.

Hajnalban aztán egy kiskakas ugrik ki belőle, rikkant,

ugrál, felröppen a villámhárítóra.

Harangok bonganak, hogy vidítsák vagy vigasztalják.

Íme az én országom, hol úgy alakul az idő, ahogyan kell,

hogy megszületni s álmodozni ide sóvárogjalak.