Frénaud, André: Épitaphe (Quand je remettrai...)

Quand je remettrai mon ardoise au néant

un de ces prochains jours

il ne me ricanera pas à la gueule

mes chiffres ne sont pas faux

ils font un zéro pur.

Viens mon fils dira-t-il de ses dents froides

dans le sein dont tu es digne.

Je m’étendrai dans sa douceur.

Premier poème, septembre 1938

Ha számvetésem megejtem a Semmivel

már nem sokára,

nem fog a képembe röhögni.

Nem lesz hibás az összeg,

tiszta zéróval zárul.

Jöjj fiam, szól majd fagyos fogai közül,

jöjj keblemre, kiérdemelted.

S én elnyújtózom rajt édesdeden.