Follain, Jean: Sous les cieux

C’était la ferme au beau pressoir
aux coeurs les mieux placés
il en partait des voix chantantes
des lézards y venaient
toute une heure
qui durait comme un siècle d’homme.
Le bruit que fait
la chute d’une pomme
l’enfant l’entendait
en buvant le lait d’une femme
grave et marquée
sur sa peau hâlée
de grains et de lignes
d’une disposition unique
dans l’ordre des créatures.

Szép helyen állt a présház a tanyában
állt s járt helyén benne szépen mind a szív
kanyargott énekszó belőle
igyekeztek gyíkok belé
egy álló órán át amely
úgy folyt le mint egy emberi évszázad
Hallotta az alma
hullása zaját
a gyermek miközben
szopta a tejét
egy jó derék asszonynak
akinek barna orcáin
a vonások és a foltok
egyedüli összetételben
álltak a teremtett világban.