Follain, Jean: Pierres et corps

Des pierres de toujours
ou précieuses ou de foudre
des plus aiguës qui tombent
sur le champ du voisin
de celles au bord des mers
les corps vivants s’inquiètent
dans leurs fourrures
et peaux
portant leurs réserves de sang
leurs yeux fragiles
et leurs membres qui cherchent.

Mindenkori kövek
drágakövek vagy mennykövek
vad-élesek melyek a szomszéd
földjére hullnak
és tengerpartiak
izgatják egyre irhájukban
és bundájukban
az élő testeket
vérük tartalékával
törékeny szemeikkel
és kereső kezükkel.