Follain, Jean: Le secret

Où gis-tu secret du monde

l’odeur si puissante ?

Parfois un ouvrier doux

dans la ville fiévreuse

tombe d’un échafaudage

et le vent sent toujours le lilas ;

un malheur tenace

habite les corps les plus beaux

les mains dans le soir se serrent

un animal s’endort

dans une loge qu’ouvragèrent les hommes

la paix toujours se corrompt

et la guerre

n’a plus d’âge.

Miben rejlesz, világnak titka,

te oly átható illatú?

A lázas városokban

olykor egy szelíd munkás

lezuhan az állványról

s a szél tovább is orgonaillatot sodor;

a leggyönyörűbb testekben is

makacs baj lakozik

este a kezek egybefonódnak

az állat elalszik

egy emberek ácsolta ólban

a béke mindig megromlik valamitől

s a háború

már kortalan.