Follain, Jean: L’uniforme blanc

L’on ramena le fils du paysan,
dans l’uniforme blanc de Fontenoy,
près de sa mère,
par un fruste matin plein de cailles.

Au ciel point de quadrige ailé.

Il râla dans la chambre où les ognons sèchent
dans le calme des murs chaulés.
Ô soldat laboureur à l’uniforme blanc,
ce blanc crissait en moi
comme la craie du collège.

Fehér egyenruhában
vitték vissza a falusi legényt
egy fürjjel teli paraszti pirkadatkor
az anyja elé

Nem szállt az égen diadalszekér

Abban a meszelt-falú csöndes
szobában hörgött ahol a hagyma szárad
Paraszt katona te fehér egyenruhás
az a fehér úgy csikordult bennem akár
a gimnáziumban a kréta.