Follain, Jean: L’Oeuf

La vieille dame essuie un oeuf
avec son tablier d’usage
oeuf couleur ivoire et lourd
que nul ne lue revendique
puis elle regarde l’automne
par la petite lucarne
et c’est comme un tableau fin
aux dimensions d’une image
rien n’y est
hors de saison
et l’oeuf fragile
que dans sa paume elle tient
reste le seul objet neuf.

Az öregasszony egy tojást törölget
konyha-kötényével egy
elefántcsontszínű súlyos tojást
amit senki el nem vitathat tőle
aztán a tetőablakon
kinéz az őszbe
s mindez akár egy lehelletnyi rajz
egy kép dimenzióival
semmi sem
időszerűtlen benne
ez a tenyérben ülő
törékeny tojás
az egyetlen új dolog.