Follain, Jean: Écoliers

Des écoliers se tenant par la main posent devant le photographe opérant pour l'entrepreneur de cartes postales. Au même moment sonne un trépas: le malheur est venu à bout d'un corps fier . Une chambre étroite, pendant des nuits, s'allumait, s'éteignait, se rallumait, un livre déchiré y restant sur la table. Alors que les enfants, près d'un monument gris, regardent l'objectif, une branche de rosier tressaille; elle manquera de netteté sur le cliché, mais ils y figureront clairement reproduit dans leurs vêtement épais avec un visage d'air modeste, soupçonneux, déjà cruel, dirait peut-être le misanthrope du bourg.

Egymást kézenfogó kisiskolások állnak modellt a levelezőlap-vállalkozó számára dolgozó fényképész előtt. Abban a pillanatban megcsendül a lélekharang: a sors megint csak elbánt egy büszke testtel. Egy kis szobában éjszakákon át kigyulladt, elaludt s megint kigyúlt a fény, egy elrongyolt könyv maradt az asztalon. Míg a gyerekek egy szürke épület mellett a lencsébe bámulnak, rózsaág rezzen: a képe elmosódott lesz a klisén, ám a gyerekeké majd élesen kirajzolódik, ahogy durva öltözetükben ott állnak, szerény, gyanakvó, s ahogy a falu mizantrópja mondaná talán, máris kegyetlen arccal.